Boldog névnapot!

A mai bejegyzés az anyukámé, ugyanis ma ünnepli a névnapját a távoli Németországban, ahol ráadásul úgy tudom, nem is dívik a névnapozósdi.
Úgyhogy neki készítettem ezt a kis minitortát, amit majd kénytelen leszek ugyan megenni helyette, de a szándék a fontos. :)

A tortácska két recept keresztezésével készült, az egyik nagymamám kefires tésztájú bögrés meggyes süteménye (ezúttal persze gyümölcs nélkül), a másik pedig a mignon.

A kefires tésztához:

• 2 tojás
• 1/2 bögre cukor
• 1/4 bögre olaj
• 1/2 bögre kefir
• 1 bögre liszt 
• 1/4 cs sütőpor

Töltelék:

•  3 ek baracklekvár

A tojásokat szétválasztjuk. Két sárgája és egy fehérje megy a tálba, a másik fehérjét félretesszük a mázhoz. A cukorral fehéredésig keverjük, majd hozzáadjuk az olajat és a kefirt is.
Ezután jönnek a száraz hozzávalók. Fokozatosan hozzákeverjük a lisztet és a sütőport is. Nem egy bonyolult művelet.

180°-ra előmelegített sütőben megsütjük, majd formára vágjuk. Mivel én pici formában sütöttem, így ez most adott volt, de vághatjuk bármilyen alakúra a kisütött és kihűtött tésztát, amit aztán kettévágunk és megkenünk a baracklekvárral.

A mázhoz:

• A meghagyott tojásfehérje
• Porcukor
• Tetszőleges színű ételszínezék (nálam ez piros)

Hát itt nem nagyon tudok pontos mértékegységet megadni, ugyanis annyi porcukor kell hozzá, amennyit felvesz és amíg nem lesz hófehér, tapétaragasztós állaga. Aztán ezt persze jól elrontom, mert mániám a színezék. Tudom, tudom, nem egészséges, de nagyon szép és valamilyen káros szenvedélyemnek nekem is lennie kell.Szóval ha kész a máz és jó sűrű, akkor rákanalazzuk a sütire és szépen végigfolyatjuk rajta mindenhol.

És most jön a dekorálás. A legjobb, de a legidegőrlőbb része. Rájöttem, hogy agysebész már nem leszek, és hát bizony a remegő kezeim ilyenkor se a legjobbak. De azért nagyon igyekeztem és szerintem szépre sikerült. :)

Ezzel kívánok nagyon boldog névnapot az anyukámnak, aki akkor is megérdemel egy sütit, ha éppen a világ másik végén van :)

Pinky fánk

Fánkevés 101.

A fánkevés olyan, mintha egy nagyon helyes sráccal vagy egy nagyon dögös lánnyal szeretkeznél.
Puha és forró és édes bűnös élvezet, amitől elolvadsz. Édes, krémes töltelékkel a belsejében, és roppanós cukor- vagy csokimázzal a tetején. Összesűrítve egyetlen desszertbe, amitől megszűnik a rossz érzésed.
(Jogosan mondhatjátok, hogy kissé más irányt vettek a gondolataim, de ez egy Tudorok maraton után igazán elnézhető.)

És hogy kicsit elvonatkoztassak és tereljem a fejemben kavargó zűrzavart, így inkább leírom, hogy miért pinky fánk.
Mostohaapum szokott hozni nekem az amerikai laktanyából igazi amerikai doughnutot. Tudjátok, azt a fajtát, amitől Homer Simpsonnak elkezd patakokban folyni a nyála. :)
Mondanom sem kell, hogy odavagyok érte -mármint a mostohaapumért, azért (is), mert fánkot hoz nekem, meg persze a fánkért is-, de itthon nem lehet még hasonlót se kapni.
Így hát Zitusnak meg kellett tanulni megsütni, szokás szerint.
Tudjátok, mindig az kell, amit nem kaphatunk meg. :D

Na de most már tényleg.

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 1, 5 dkg élesztő
• 2, 5 dkg margarin
• 1 tojás
• 1, 5 dl tej
• 2 kanál cukor
• kevés rum

Elsőként felfuttatjuk az élesztőt a meglangyosított tejben, amihez hozzáadjuk a cukrot is. Ha ez megvan, és az élesztős tej már kellően hasonlít egy horrorfilmes agyagos mocsárhoz, akkor a liszthez öntjük.

A tojást szétválasztjuk, a sárgája megy az élesztős liszthez, a fehérjére pedig később, a cukormáznál lesz szükség.

Az élesztős-tojássárgájás-liszthez hozzáadjuk a rumot és a mikróban megolvasztott margarint.

És most jön a legrosszabb része. A dagasztás. Egy ideig még élvezetes is, hozzáképzeli az ember, ahogy az általa nem igazán kedvelt ledér leánykákat ütlegeli, de egy idő után baromi fárasztó. És mikor lesz kész? Ha már leszakadt a karod és eljutottál arra a pontra, hogy inkább lesétálsz abba a borzalmas cukrászdába, ami ott van az utca végén, és veszel méregdrágán egy margarinizű krémest, ezt a rosszindulatú tésztát meg itthagyod. Na akkor van kész.

Aztán jöhet a pihenés, és a szigorúan nyugtató sorozatnézés, mert addig kell pihentetni, míg a duplájára nem dagad.

Ezután hüvelykujjnyi vastagságúra nyújtjuk és kiszaggatjuk. Itt is pihentetni kell kicsit, de csak amíg felforrósodik az olaj.

Már majdnem nincs is más dolgunk, csak kisütni szép aranyszínűre.
Aztán kihűteni.

Éééés jöhet a máz. Lényegében annyi porcukrot adunk a tojásfehérjéhez, amíg nem lesz tapétaragasztó állaga. (Ehhez tudom leginkább hasonlítani...:) )
Miközben elegyítjük, adhatunk hozzá ételfestéket. Én most egy kevés málnapirosat használtam, hogy ténylegesen "pinky" legyen az a fánk. :)

Kivételesen két képet kaptok, egyet a cukormázszárítás közbeni állapotról, egyet pedig a kész fánkról. :)

Jó étvágyat hozzá. :)

Házi tortilla chips és salsa szósz

Nos a történet úgy indult, hogy moziestét akartam rendezni. Megterveztem a meghívót, berendeztem a szobát, bekészítettem a filmet...de valahogy a sima mikrós pattogatott kukoricát unalmasnak találtam. És ha már ennyi energiát feccöltem bele, akkor igazán belefért, hogy készítsek valami házi-nasit a mozizáshoz. A választásom a nachosra esett, mert nagyon szeretjük, de a bolti verzió baromi drága. És mint kiderült, nem is olyan jó, mint a házi. ;)

Hozzávalók:

• 1 bögre finomliszt 
• 1 bögre kukoricaliszt
• 1 kk sütőpor
• 1 kk só
• 10 dkg vaj/margarin
• 2 dl forró víz

A kétfajta lisztet összekeverjük a sóval, a sütőporral és a vajas tésztákhoz hasonlóan ehhez is hozzámorzsoljuk a vajat/margarint. Hozzáöntjük a forró vizet és addig gyúrjuk, míg sima tésztát nem kapunk.

Diónyi gombócokat gyúrunk a tésztából és kör alakúra kinyújtjuk a golyócskákat. Én először féltem igazán vékonyra nyújtani, de jól bírja a gyűrődést, főként ha két fólia között nyújtjuk ki.

Felforrósított serpenyőbe helyezzük és szárazon, fehéredésig sütjük mindkét oldalát. A megsült korongokat egymás tetejére halmozzuk és konyharuhával letakarjuk, hogy ne száradjanak ki.

Ha minden gombóc kisült, minden körlapot 4-6 cikkre vágunk fel (tetszés szerint) és fűszerekkel gazdagon megszórva (és fokhagymasót és chilliport használtam) 180°-on addig sütjük, míg aranybarnák nem lesznek.

És a szósz. Hát ez adott volt, ugyanis múlt héten ketchupot főztünk. Nem lett igazi "ketchup-állaga", inkább a kedvenc tésztaszószomra hasonlít, így aztán tényleg sokoldalúan felhasználható. De mivel Dávid rágta a fülemet, hogy csináljak neki csípőset is, így a kész ketchupba szeleteltem friss chilli paprikát és szórtam hozzá cayenne borsot. Iszonyúan csípős lett. :D

Úgyhogy ezt kínáltam a kész torilla chipshez, mondanom se kell, villámsebességgel fogyott el. :)

Churros

Egyik nap úgy ébredtem fel, hogy szinte látni lehetett a fekete felhőt a fejem felett. Valahogy minden összejött, barátok, család, suli, hímneműek, úgyhogy már bal lábbal kászálódtam ki az ágyból.
Ilyenkor minden nő mire vágyik? Bő zsírban sült, csokiban tocsogó kajára, ahogy azt a Jótündér is megmondta a Shrekben.
Ez természetesen nálam csokikrémmel töltött fánkot jelent, csoki/cukormázzal és rengeteg színes dekorcukorral. Csak, hogy adjunk az életérzésnek. :)
De mivel nem volt se kedvem, se erőm kimászni Pestre, így a második kedvenc fánkszerűségemet készítettem el. A churrost.
Isteni, forró, édes és baromira hizlaló. Nekem valahogy ilyen az igazi "comfort food".

Hozzávalók:

• 3,5 dl víz
• 0,5 dl olaj
• 30 dkg liszt
• 1 tojás
• fahéjas cukor (ki hogy szereti, én természetesen kristálycukorral)

A vizet feltesszük forrni és hozzáöntjük a csekélyke mennyiségű olajat is. Szép lassan hozzáadagoljuk a lisztet és gépi habverővel összedolgozzuk.

Figyelem...ez nem egyszerű művelet, ugyanis a tészta egy gombócban össze fog állni a fej közepén (ezt elkerülendő, összedolgozhatjuk a dagasztófej részével is, de nekem annyi eszem ekkor még nem volt). Akkor jó, ha a tésztagombóc elválik az edény falától.

Ha sikerült a művelet, akkor hozzáütjük a tojást és mielőtt rántotta lenne belőle, gyorsan ezt is a tésztához keverjük.

Nyomózsákba töltjük a masszát és a csillagcsöves fejet ráillesztve hosszú csíkokat nyomunk a felforrósított olajba. Fontos, hogy tényleg forró legyen, különben löttyedt, olajos kukacok lesznek a ropogós fánkkígyók helyett.
Ha kisültek, konyhai papírtörlőre szedjük őket (avagy nálunk "szilviára") és  fahéjas cukorba forgatjuk őket.

A legfinomabb egy nagy pohár csilis forró csokival. :)

A képen kis golyócskákat is láthattok, ugyanis az én nyomózsákom feladta a szolgálatot sütés közben, úgyhogy így kellett befejeznem a sütést. :( :)

Reggeli croissant

Ne haragudjatok, hogy olyan régóta nem tettem fel új bejegyzést, de hát a vizsgaidőszak, meg az államvizsga meg a *köhöm* ötös diplomám miatt nem értem rá kifejezetten a kedvenc blogomra. :)

Pedig sütöttem ám szorgosan!

Úgyhogy időrendi sorrendben igyekszem is felrakosgatni őket.

Az első amit felteszek az egy reggeli croissant lesz, ami hihetetlen gyorsan elkészül és nagyon finom.

Hozzávalók:

• 1 csomag bolti leveles tészta (kövezettek meg, de ha a séfek nem pazarolják az időt a tésztakészítésre, akkor én pláne nem fogom :) )
• 10 dkg reszelt sajt
• Croissantonként 1 darab mackósajt
• 1 tojás
• 2-3 csipet pirospaprika
• 5-6 csipet só

Először is a fagyasztott leveles tésztát kivesszük a mélyhűtőből és megvárjuk míg szépen felolvad. (Vaaaagy, ha azonnal akarod készíteni és egyébként is lusta vagy előre tervezni, akkor beteszed a mikróba, az olvasztós fokozatra, és 3-4 percenként átfordítva felolvasztod.)
Ha ez kész, egy gyúródeszkára tesszük és némi liszt segítségével kinyújtjuk nagyjából kisujjnyi vastagságúra.
Ezután egyenlő szárú háromszögeket vágunk belőle, bizony bizony néha a matek is jó valamire, és mindegyikre teszünk egy macisajtot.
Ezután a háromszöget az alapjától a csúcs irányába felgöngyölgetjük míg kifliszerű formát nem kapunk.
A tojást felverjük és egy kenőtoll vagy kenőecset segítségével megkenjük vele a kiflikéket. Sózzuk, megszórjuk a paprikával és megszórjuk a reszelt sajttal.
200°-on addig sütjük míg világos aranybarna színt nem öltenek.

Nem kell szorosan ragaszkodni a recepthez, azóta csináltam már nutellával töltött, durva szemű cukorral megszórt verziót is, és sonkával töltött, pizzakrémmel megkent, sajttal megszórt croissantot is. Csak a kreativitásunk szabhat határt ugyebár. :)