Hozzávalók:
- 1 bögre vaj
- 1,5 bögre cukor
- 1 tojás
- 1 tk vaníliakivonat/aroma
- 2 ek tej
- 2 bögre liszt
- 1/2 tk sütőpor
- 1 bögre csokichip (ennek hiányában apró kockákra vágott csoki)
Imádom ezt a bögrés méricskélős megoldást. Nincs tologatós mérleg, nincs 35,76 g tojásfehérje, pusztán arányok. Ahh. Megnyugtató kezdet.
A vajat a cukorral habosra keverjük. Fontos, hogy a vaj szobahőmérsékletű legyen, különben hatalmas rumli lesz a konyhában (tapasztalat). Üssük hozzá a tojást, adjuk hozzá a vaníliakivonatot és a tejet, majd keverjük tovább. Ezután jöhet a liszt is, kisebb adagokban. Gyúrható tésztát kell kapnunk, valami linzertésztaszerűséget.
Itt két féle folytatás létezik. Az egyik, hogy a csokichipeket belevegyítjük a masszába, így több csokit bír el, viszont nem igazán fognak kikandikálni a kekszből a végén.
A másik verziónál csak a formázás után nyomkodjuk a tetejébe a csokidarabkákat, így jobban látszódnak majd, olvadtabbak is lesznek, viszont kevesebb csoki lesz benne. Aki ahogy szereti úgy csinálja. :)
Na de. A masszából "fasírtméretű" golyócskákat gyúrunk, és sütőpapírral kibélelt tepsire helyezzük őket.
(Ha a második fajta módszert választjuk, akkor itt kell belenyomkodnunk a csokidarabokat.)
165 fokos sütőben MAXIMUM 15 percig sütjük őket. Világosabbak lesznek mint az átlag, de nem kell megijedni, finom puhák leszek még másnap is, de nagyon fontos, hogy semmiképp se süssük tovább őket 15 percnél. Tényleg ne.
A golyócskák majd szépen lelapulnak, és kekszformájuk lesz, de aki szkeptikus mint én, az picit le is nyomkodhatja őket, biztos ami biztos. :)
Kicsit ormótlanra sikerült a csokidarabkákkal, de azért nagyon nagyon finom lett! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése