Boldog névnapot!

A mai bejegyzés az anyukámé, ugyanis ma ünnepli a névnapját a távoli Németországban, ahol ráadásul úgy tudom, nem is dívik a névnapozósdi.
Úgyhogy neki készítettem ezt a kis minitortát, amit majd kénytelen leszek ugyan megenni helyette, de a szándék a fontos. :)

A tortácska két recept keresztezésével készült, az egyik nagymamám kefires tésztájú bögrés meggyes süteménye (ezúttal persze gyümölcs nélkül), a másik pedig a mignon.

A kefires tésztához:

• 2 tojás
• 1/2 bögre cukor
• 1/4 bögre olaj
• 1/2 bögre kefir
• 1 bögre liszt 
• 1/4 cs sütőpor

Töltelék:

•  3 ek baracklekvár

A tojásokat szétválasztjuk. Két sárgája és egy fehérje megy a tálba, a másik fehérjét félretesszük a mázhoz. A cukorral fehéredésig keverjük, majd hozzáadjuk az olajat és a kefirt is.
Ezután jönnek a száraz hozzávalók. Fokozatosan hozzákeverjük a lisztet és a sütőport is. Nem egy bonyolult művelet.

180°-ra előmelegített sütőben megsütjük, majd formára vágjuk. Mivel én pici formában sütöttem, így ez most adott volt, de vághatjuk bármilyen alakúra a kisütött és kihűtött tésztát, amit aztán kettévágunk és megkenünk a baracklekvárral.

A mázhoz:

• A meghagyott tojásfehérje
• Porcukor
• Tetszőleges színű ételszínezék (nálam ez piros)

Hát itt nem nagyon tudok pontos mértékegységet megadni, ugyanis annyi porcukor kell hozzá, amennyit felvesz és amíg nem lesz hófehér, tapétaragasztós állaga. Aztán ezt persze jól elrontom, mert mániám a színezék. Tudom, tudom, nem egészséges, de nagyon szép és valamilyen káros szenvedélyemnek nekem is lennie kell.Szóval ha kész a máz és jó sűrű, akkor rákanalazzuk a sütire és szépen végigfolyatjuk rajta mindenhol.

És most jön a dekorálás. A legjobb, de a legidegőrlőbb része. Rájöttem, hogy agysebész már nem leszek, és hát bizony a remegő kezeim ilyenkor se a legjobbak. De azért nagyon igyekeztem és szerintem szépre sikerült. :)

Ezzel kívánok nagyon boldog névnapot az anyukámnak, aki akkor is megérdemel egy sütit, ha éppen a világ másik végén van :)