Churros

Egyik nap úgy ébredtem fel, hogy szinte látni lehetett a fekete felhőt a fejem felett. Valahogy minden összejött, barátok, család, suli, hímneműek, úgyhogy már bal lábbal kászálódtam ki az ágyból.
Ilyenkor minden nő mire vágyik? Bő zsírban sült, csokiban tocsogó kajára, ahogy azt a Jótündér is megmondta a Shrekben.
Ez természetesen nálam csokikrémmel töltött fánkot jelent, csoki/cukormázzal és rengeteg színes dekorcukorral. Csak, hogy adjunk az életérzésnek. :)
De mivel nem volt se kedvem, se erőm kimászni Pestre, így a második kedvenc fánkszerűségemet készítettem el. A churrost.
Isteni, forró, édes és baromira hizlaló. Nekem valahogy ilyen az igazi "comfort food".

Hozzávalók:

• 3,5 dl víz
• 0,5 dl olaj
• 30 dkg liszt
• 1 tojás
• fahéjas cukor (ki hogy szereti, én természetesen kristálycukorral)

A vizet feltesszük forrni és hozzáöntjük a csekélyke mennyiségű olajat is. Szép lassan hozzáadagoljuk a lisztet és gépi habverővel összedolgozzuk.

Figyelem...ez nem egyszerű művelet, ugyanis a tészta egy gombócban össze fog állni a fej közepén (ezt elkerülendő, összedolgozhatjuk a dagasztófej részével is, de nekem annyi eszem ekkor még nem volt). Akkor jó, ha a tésztagombóc elválik az edény falától.

Ha sikerült a művelet, akkor hozzáütjük a tojást és mielőtt rántotta lenne belőle, gyorsan ezt is a tésztához keverjük.

Nyomózsákba töltjük a masszát és a csillagcsöves fejet ráillesztve hosszú csíkokat nyomunk a felforrósított olajba. Fontos, hogy tényleg forró legyen, különben löttyedt, olajos kukacok lesznek a ropogós fánkkígyók helyett.
Ha kisültek, konyhai papírtörlőre szedjük őket (avagy nálunk "szilviára") és  fahéjas cukorba forgatjuk őket.

A legfinomabb egy nagy pohár csilis forró csokival. :)

A képen kis golyócskákat is láthattok, ugyanis az én nyomózsákom feladta a szolgálatot sütés közben, úgyhogy így kellett befejeznem a sütést. :( :)