Pinky fánk

Fánkevés 101.

A fánkevés olyan, mintha egy nagyon helyes sráccal vagy egy nagyon dögös lánnyal szeretkeznél.
Puha és forró és édes bűnös élvezet, amitől elolvadsz. Édes, krémes töltelékkel a belsejében, és roppanós cukor- vagy csokimázzal a tetején. Összesűrítve egyetlen desszertbe, amitől megszűnik a rossz érzésed.
(Jogosan mondhatjátok, hogy kissé más irányt vettek a gondolataim, de ez egy Tudorok maraton után igazán elnézhető.)

És hogy kicsit elvonatkoztassak és tereljem a fejemben kavargó zűrzavart, így inkább leírom, hogy miért pinky fánk.
Mostohaapum szokott hozni nekem az amerikai laktanyából igazi amerikai doughnutot. Tudjátok, azt a fajtát, amitől Homer Simpsonnak elkezd patakokban folyni a nyála. :)
Mondanom sem kell, hogy odavagyok érte -mármint a mostohaapumért, azért (is), mert fánkot hoz nekem, meg persze a fánkért is-, de itthon nem lehet még hasonlót se kapni.
Így hát Zitusnak meg kellett tanulni megsütni, szokás szerint.
Tudjátok, mindig az kell, amit nem kaphatunk meg. :D

Na de most már tényleg.

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 1, 5 dkg élesztő
• 2, 5 dkg margarin
• 1 tojás
• 1, 5 dl tej
• 2 kanál cukor
• kevés rum

Elsőként felfuttatjuk az élesztőt a meglangyosított tejben, amihez hozzáadjuk a cukrot is. Ha ez megvan, és az élesztős tej már kellően hasonlít egy horrorfilmes agyagos mocsárhoz, akkor a liszthez öntjük.

A tojást szétválasztjuk, a sárgája megy az élesztős liszthez, a fehérjére pedig később, a cukormáznál lesz szükség.

Az élesztős-tojássárgájás-liszthez hozzáadjuk a rumot és a mikróban megolvasztott margarint.

És most jön a legrosszabb része. A dagasztás. Egy ideig még élvezetes is, hozzáképzeli az ember, ahogy az általa nem igazán kedvelt ledér leánykákat ütlegeli, de egy idő után baromi fárasztó. És mikor lesz kész? Ha már leszakadt a karod és eljutottál arra a pontra, hogy inkább lesétálsz abba a borzalmas cukrászdába, ami ott van az utca végén, és veszel méregdrágán egy margarinizű krémest, ezt a rosszindulatú tésztát meg itthagyod. Na akkor van kész.

Aztán jöhet a pihenés, és a szigorúan nyugtató sorozatnézés, mert addig kell pihentetni, míg a duplájára nem dagad.

Ezután hüvelykujjnyi vastagságúra nyújtjuk és kiszaggatjuk. Itt is pihentetni kell kicsit, de csak amíg felforrósodik az olaj.

Már majdnem nincs is más dolgunk, csak kisütni szép aranyszínűre.
Aztán kihűteni.

Éééés jöhet a máz. Lényegében annyi porcukrot adunk a tojásfehérjéhez, amíg nem lesz tapétaragasztó állaga. (Ehhez tudom leginkább hasonlítani...:) )
Miközben elegyítjük, adhatunk hozzá ételfestéket. Én most egy kevés málnapirosat használtam, hogy ténylegesen "pinky" legyen az a fánk. :)

Kivételesen két képet kaptok, egyet a cukormázszárítás közbeni állapotról, egyet pedig a kész fánkról. :)

Jó étvágyat hozzá. :)